Miután Kazinczy Ferenc 1812–1813 fordulóján levélben megkapta Szentmártoni Radó Sándortól a Mondolatot, kiterjedt ismeretségi körének segítségével azonnal nyomozni kezdett a szerző kilétét és annak intencióit illetően. A szinte postafordultával megküldött válaszokban viszonylag hamar fény derült Somogyi Gedeon és körének szerepére, az idő előrehaladtával pedig hónapról-hónapra bővült a pamfletben Kazinczyék által felismert szerzők és címek listája.
Ezek között találhatjuk a szakirodalomban Szaklányi-Hunyadi levélként hivatkozott, a bétsi Magyar Merkurius 1795-ben megjelent Toldalékában található gúnyiratot is, amely különleges helyet foglal el az 1813-as Mondolat szövegében. Az átvétel helye ugyanis nem a folyóiratban megjelent levél, hanem (ahogy arra Somogyi is hivatkozott a 46. lap alján), Tóth Ferenc Helvétziai vallástételt követő túl a’ Tiszai superintendentziában élt református püspökök élete, e’ jelen való időkig lehozva című műve. A levél XXXV. Püspök Hunyadi Ferentz című részben olvasható, ahol Tóth Hunyadi életpályájának bemutatásakor utal az 1795-ös pamfletre – a Mondolathoz hasonlóan szintén lábjegyzetben.
Előadásomban tehát a két gúnyirat (1795 és 1813) közötti intertextuális kapcsolatot igyekszem bemutatni, amely segíthet árnyalni nem csak a Mondolat keletkezéstörténetét, de az 1800-as évek előtt uralkodó nyelvújítói viszonyokat is – hiszen mind Szaklányi Zsigmond, mind Hunyadi Ferenc esetében fontos egyházi tisztséget betöltő személyekről van szó, így a szövegek recepciótörténetéhez újabb adalék lehet a felekezeti viszonyok bemutatása és azok tisztázása.