Előadásomban a Nova ex Hungaria. Scripta de dimicationibus et Incursionibus, quae ab Hungaris fiunt adversus Turcos (OSZK Digitális Könyvtár 12519, http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/12519) című latin nyelvű neue Zeitungot szeretném bemutatni, amelyet 1546-ban Wittenbergben nyomtattak ki. A dokumentum formai és tartalmi ismertetése után annak propagandisztikus üzenetét szeretném megvizsgálni, valamint a tudósítás adatainak megbízhatóságát.

A Zeitung három magyar végvidéken 1545–46 során történt kis epizódot mutat be. Az első történetben sági katonák ütnek rajta portyázó törökökön, és a szerző külön figyelmet szentel egy ifjúnak, Eszteleky Jánosnak, akit a szöveg Révay Ferenc nádori helytartó rokonának mond. A második történetben egy végvidéki párbajjelentnek lehet tanúja az olvasó, melynek során három magyar és három török katona küzd meg. A leírt jelenetben az első párharcban mindkét katona elesik, a másodikban viszont a magyar vitéz legyőzi a maga ellenfelét. A harmadik török megfut a maga ellenfele elől és könyörgésére a magyar vitéz meghagyja életét. A tudósítás utolsó története Csábrágban, Pálffy Péter birtokán játszódik, amelyet a budai pasa megpróbál elfoglalni a várúr távollétében, viszont a várúrnő talpraesettségének köszönhetően nem sikerül a csel. Ezek után a zárlatban még néhány mondat erejéig kitér a szerző a vallás kérdésére is: beszámol róla, hogy a törökök között szabadon lehet hirdetni az igét.

Habár a tudósítás elszigetelt, kicsiny eseményekről ír, mégis határozott üzenete, hogy a törökök még mindig veszélyt jelentenek, ugyanakkor az emberséges, időnként nevetséges törökábrázolás legyőzhetőnek mutatja be őket. A magyarok győzelmei propagandisztikus felszólításként működnek a német rendek felé a törökök elleni fegyveres harc folytatására, miközben realitássá éppen a béke vált.