Előadásomban Agyich István pécsi kanonok (1730–1789) szövegalkotó eljárásainak egyik szegmensét vizsgálom. Agyich esetében két latin nyelvű alkalmi költemény keltette fel a figyelmemet a kézirat és nyomtatvány közötti eltérés szempontjából. Egyik esetben Agyich költeményének nyomtatott változata tér el a mű kéziratos változathoz képest. A másik esetben viszont Agyich költeményének kéziratos változata tér el egy bizonyos Michele Giuseppe Morei (1695–1767) költeményének nyomtatott változatától, aki a római Árkádia Akadémia tagja, majd később custos-a volt. Agyich saját költeménye esetén a nyomtatásban megjelent változtatások stiláris jellegűek, az értelmi zavarok elhárítását, a túlzó fordulatok lenyesegetését szolgálják. Ez esetben ego-dokumentumok, Agyich két misszilis levele is rendelkezésünkre áll, melyekben a szerző az általa problémásnak ítélt vagy érzékelt sorok átalakítására tesz néhány utasítást, javaslatot. Eszerint a módosítás eredménye, bizonyos szerzői, szerkesztői elvárások is regisztrálhatók a kézirattal kapcsolatban. Morei nyomtatott költeményének szövegét azonban közel 90%-ban megőrizte Agyich, ezért a kisebb változtatásoknak annál nagyobb szerepük lehet, illetve azoknak a változatlanul hagyott szövegrészekre gyakorolt hatása is érdekesebb. Az eltérések és hasonlóságok vizsgálatakor interpretációs kérdéseket vizsgálok, azt, hogy utóbbi szöveg esetén mi motiválja az átvett költemény szövegén elvégzett szemantikai módosításokat. Az előbbi, Agyich saját költeménye esetén hasonlóképp arra keresem a választ, hogy milyen okok állnak a szövegben érvényesíteni kívánt és végül érvényesített értelmi változtatások mögött. Az esettanulmányok arra a különbségre adhatnak magyarázatot, hogy a Morei-féle nyomtatott szöveg Agyich által átírt változata kéziratban maradt, azaz a folyamat itt megfordult, és nyomtatott szövegből kézirat lett.