Módszertani tárgyú előadásom célja, hogy konkrét példákon át mutassa be az Itáliában őrzött magyar vonatkozású középkori és kora újkori források feltárása és feldolgozása során jelentkező kihívásokat, és ezeken keresztül hívja fel a figyelmet az inter- és multidiszciplináris együttműködés fontosságára. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának Olasz Tanszékén működő Vestigia Kutatócsoport tagjaként mind egyéni kutatói pályámon, mind a közreműködésemmel szervezett kutatószemináriumi alkalmakon, illetve olasz partnereink részvételével megtartott kerekasztal-konferenciánkon az évek során számos olyan szövegolvasási vagy értelmezési nehézség adódott, melyek jelentős részét filológusok, nyelvészek, történészek és művészettörténészek közös munkájának eredményeképpen sikerült megoldani. Ezek között elsősorban a papír sérüléséből, a tinta elhalványulásából vagy a levélíró írásképéből adódó kiolvasási nehézségek szerepelnek, de jelentkezett már rövidítés feloldásával kapcsolatos probléma, illetve olyan nyelvi kérdés is, ahol anyanyelvi szakértő segítségére volt szükség. Ezek mellett rendszeresen visszatérő téma a rejtjelezés, a szöveg sérülése, XIX. századi másolatok esetében a másoló hibája, stb. Ennek kapcsán érdekességképp azt is megmutatom, hogy hogyan lett egy reneszánszkori velencei forrásban Székesfehérvár nevéből Orlong, és milyen út vezetett ahhoz, hogy erre rájöjjek. Mindezek által amellett, hogy bemutatom a munkánk során felmerülő tipikus nehézségeket is és ezek lehetséges megoldási módszereit, azt kívánom felvázolni, hogy melyek immár tíz éve működő Kutatócsoportunk általános jellemzői, mivel véleményem szerint ez egy működőképes modell lehet más korszakokkal és témákkal kapcsolatos kutatások esetében is.
Kriston Dorottya vagyok, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának másodéves hallgatója, illetve az egyetemünkön működő Vestigia Kutatócsoport tagja, ahol olasz levéltárakban őrzött középkori és kora újkori magyar vonatkozású forrásokat tárunk fel, digitalizálunk és adunk közre. Eddigi kutatási témáim is ilyen irányúak: Estei Hippolit orvosának leveleit adtam ki, illetve Mátyás király halálhírének itáliai történetét dolgoztam fel. A disszertációm témája teljesen más, az olasz irodalom jelenlétét vizsgálom az 1920-as évek Magyarországán, különös tekintettel az ideológiai vonatkozásokra, illetve irodalom és divat összefonódására. Jelenleg Guido Da Verona (1881–1939) Magyarországon megjelent regényeivel foglalkozom, emellett pedig Pietro Duodo 1600 környékén keletkezett országleírását fordítom.

Kriston Dorottya (PPKE)
Kihívások és együttműködés a kéziratos források feldolgozása terén
Absztraktok
Ismerd meg további előadóinkat!

Derzsenyi Dávid (ELTE)
Az ineditum kéziratok beszerzési korlátainak hatása Isaac Vossius (1618–1689) holland humanista könyvtáros természetfilozófiai profilváltására

Farkas Mónika (SZTE)
Ami az életrajzból kimaradt: adalékok Massimo d’Azeglio I miei ricordi c. regényéhez a Torinói Állami Levéltár d’Azeglio-kéziratállománya alapján

Figula János (ELTE)
Szerkesztői magatartás és ami mögötte van – Révai Miklós Faludi-kiadásai (1786, 1787)

Hernády Judit (PPKE)
„Egyszer írt versemet nem is jobbítottam...”: A kézirat mint a költői alkotásmódról nyerhető információk forrása a Koháry-kolligátumok tükrében

Molnár Cintia (ELTE)
A Balassa-kódex első másolójának arcképe a rejtőzködő, 3*33-as szuperkompozíciós olvasatban

Rédey-Keresztény János (ELTE)
Hogyan lesz a nyomtatott versből kézirat? Esettanulmány a 18. századi latin költészetről Agyich István példáján keresztül

Schvéd Brigitta (PTE)
A hatalmi egyensúly elve az angol politikai médiában az utrechti békéről folytatott vita főbb műfajainak tükrében (1710–1713)

Székely Márton (ELTE)
Taqi al-Din Kāšāni költői antológiája és a 11. századi perzsa líra kéziratos hagyománya és recepciótörténeti kérdései

Szolnoki Anna (PTE)
„De meg fogom nevezni, mint Szaklányit”: A Mondolat és a Szaklányi-Hunyadi levél összefüggései