Báthory István (1555–1605) országbíró, kálvinista főúr, Somogy, Szabolcs és Szatmár vármegyék főispánja a 16. század utolsó harmadában virágzó udvart alakított ki Ecsed központtal. Tekintélyét többek közt kiterjedt szervitori köre alapozta meg. Ez a szervitori kör olyan társadalmi bázist biztosított a Báthoryak számára, amelyre támaszkodva befolyásuk nemcsak regionális, de országos szinten is érvényesült.
A Báthory-família struktúráját évtizedeken át visszatérő jellegzetességek határozzák meg. A Felső-Tisza-vidéki nemesség több családja is generációkon át vállalt szolgálatot a Báthoryak udvarában. Ugyanez a tendencia fordítottan is érvényesült, azaz számos olyan szervitort találunk az ecsedi udvarban, akik egymás után több Báthory urat is szolgáltak. Ennek megfelelően Báthory István több hűséges szervitorát is nagybátyjától, Báthory Miklós országbírótól örökölte, 1605 után, a Báthoryak ecsedi ágának kihalásával pedig a család szervitorai a szomszédos és örökösként fellépő udvarokba, így többek közt Báthory Gábor famíliájába épültek be.
A Báthory-udvarban vállalt szolgálat jellegét meghatározta, hogy sok esetben a szervitorok nem egyértelműen körülírható pozíciókat vállaltak, egy személy egyszerre láthatott el katonai és gazdasági, vagy igazgatási és reprezentációs feladatokat. Hasonlóképpen visszatérő motívum a Báthory-szervitorok megjelenése a vármegyei hivatalokban a törvényszéki esküdtektől egészen alispáni szintig.
A Báthory-famíliát a korszakokon átívelő társadalmi jellegzetességeken kívül leginkább a főurak személyes preferenciái határozták meg. Báthory István missziliseiben és végrendeletében is igyekezett segíteni és oltalmazni, örökösei figyelmébe ajánlani legkedvesebb embereit, akik a 16. század végi Szabolcs és Szatmár vármegyékben a kálvinista köznemesi elit meghatározó személyiségei voltak.