A Königsbergi Töredék és Szalagjai a magyar szövegemlékek közül az egyik legrégebbi. Azonban az, hogy pontosan mennyire régi, a szakirodalomban még mindig vitatott. Benkő Loránd Az Árpád-kor magyar nyelvű szövegemlékei című munkája alapján a nyelvtörténeti kutatások azt az álláspontot tartják elfogadottnak, hogy a szöveg a lejegyzésnél jóval korábbi, és a ránk maradt nyelvemlék egy 150 évvel későbbi másolat. Tóth Péter azonban A Königsbergi Töredék és Szalagjainak újabb vizsgálata című cikkében egy másik megközelítést ismertet: szerinte a Töredék már azelőtt is az őrzőkódex részét képezte, hogy a kötésébe került volna, ugyanis a Töredéket a kódex lapjai közül vágták ki. A szöveg forrása pedig az őrzőkódexben is olvasható mű, a De laudibus beate Marie virginis című munka, melyet Beauvais-i Vince írt. Ez az álláspont viszont inkább azt valószínűsíti, hogy a magyar szöveg keletkezése egyidős a lejegyzésével.

Kutatásaimban azt vizsgáltam, hogy Tóth Péter felvetései fenntarthatók-e. Különösen az érdekelt, hogy a De laudibus beate Marie virginis valóban lehetett-e a magyar szöveg forrása. Ha ugyanis Beauvais-i Vince művét a Töredék latin eredetijének tekinthetnénk, az nemcsak (a Königsbergi Töredék kutatásában szintén fontos szerepet betöltő) forrás-kérdést tisztázná, hanem a magyar szöveg keletkezésének időbeli elhelyezését is segítené, hiszen tudjuk, hogy a De laudibus beate Marie virginis a 13. század közepén íródott, következésképp a Töredék sem lehet ennél régebbi. Tehát összehasonlítottam a De laudibus beate Marie virginis szövegét a Königsbergi Töredék szövegével, és összegyűjtöttem a latin szöveg azon részeit, amelyeknek a magyar szöveg a fordítása lehet. Előadásomban ezeket szeretném bemutatni, amivel annak megválaszolásához is hozzájárulok, hogy a datálás kérdésében mely álláspont bizonyul fenntarthatónak.