A középkori angol kultúrának fontos részét képezték a karneválok és bolondnapok, amelyek során afennálló társadalmi és/vagy egyházi hierarchia rituális keretek között felbomlott. A karneváli alkalmaknak visszatérő motívuma volt a különféle bolondságok allegorikus felsorakoztatása, szimbolikus pellengérre állítása. John Lydgate XV. századi költő számos karneváli verset írt, amelyekben a bolondság szatirikus leírását adta. Ezekhez a szövegekhez valószínűsíthetően képi megjelenítés, élőkép vagy illusztráció is tartozott, és elsősorban szóbeli előadásra szánták őket.
Három olyan Lydgate-verset kívánok elemezni, amelyeket korábban nem tekintettek előadásra szánt költeménynek: az Order of Fools, a Jak Hare, és a Horns Away című balladákat, amelyek vélhetőleg összetartoztak, hiszen feltűnő gyakorisággal másolták őket együtt. Ezekben a szövegekben a bolond figurája egyértelműen megidézi a karneváli bolondfelvonulásokat: a különféle bolondságok, illetve a bolond mint szereplő szatirikus kifigurázása és rituális kiutasítása a társadalomból nemcsak görbe tükröt tartott a hallgatóság elé, hanem egyúttal alkalmat adott arra is, hogy mind az előadó, mind a befogadó azonosuljon azokkal a társadalmi erőkkel, amelyek a hétköznapokban nemkívánatosnak, sőt, tiltottnak minősültek. Előadásomban azt vizsgálom, hogyan értelmezhetőek ezek a szövegek egymáshoz képest, illetve a középkori angol karneváli költészet kontextusában. Részletesen elemzem a normalitástól való eltérés megjelenési formáit a versek allegorikus figuráiban, szót ejtve nemcsak maguknak a szövegeknek a képi világáról, hanem összevetve őket más, korabeli képi és szöveges bolondábrázolásokkal.